Mivel blogom egyik célja, hogy saját, és immár mások tapasztalataival is segítse azokat a nyelvtanárokat, akik magántanításból szeretnének élni, interjúsorozatot indítok, amelyben olyan nyelvtanárokat kérdezek tapasztalataikról, akiknek ez már sikerült.
Mai interjúalanyom: Lőrinczy Anita Barbara angol-, német és hollandtanár
Mióta élsz magántanításból? Kizárólag ebből élsz, vagy mellette foglalkozol mással is?
Lőrinczy Anita Barbara vagyok és a Debreceni Egyetem német-holland szakán, valamint a veszprémi Pannon Egyetem fordító szakán végeztem német-angol nyelvpárral. Már az egyetemi tanulmányaim alatt is vállaltam magántanítványokat, persze amennyire az időm engedte a vizsgák és a tanulás mellett. Az egyetemet követően azonban másfelé vitt az utam. A végzést követő 3 évben az IT idegennyelvű háttértámogatás és az ügyfélszolgálat világában kalandoztam, illetve egy fordítóiroda életébe is belekóstoltam. Sajnos úgy éreztem, hogy ezeken a területeken nem tudok kiteljesedni, kreatív módon végezni a munkámat és hiába emberekkel foglalkoztam, de egy szigorú rendszert követve, nyelvi sémák betanulásával kellett ellátni a feladatkört. Azonban ez a tapasztalat kellett ahhoz, hogy felismerjem és jobban meglássam, hogy milyen területen szeretnék tevékenykedni. Ennek a felismerésnek köszönhetően jutottam el a magántanításhoz és lassan 1,5 éve kizárólag ebből élek.
Miért döntöttél úgy, hogy magántanításból szeretnél élni?
3 év monoton és kreatívnak egyáltalán nem nevezhető munka után egészen másra vágytam. Azt biztosan tudtam, hogy a nyelvekkel szeretnék továbbra is foglalkozni, azonban szeretnék ezzel a tudásommal kreatívan bánni és inspiráló módon hatni az emberekre. Végzettségem ellenére a szakfordításban sem élhettem meg ezt a fajta életérzést és mivel a korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy jól, érthetően át tudom adni a tudásomat egy bizonyos nyelvről és jól tudok bánni az emberekkel is, így ezt az utat választottam. Továbbá nem kisebb érvként szólt a magántanítás mellett az is, hogy a magam ura lehetek és magam válogathatom meg a diákjaimat, magam osztom be az időmet, amit az ügyfélszolgálat világa után teljes felszabadultságként éltem meg.
Gyakori probléma, hogy valaki nem meri otthagyni a főállását, amíg nincs elég diákja, főállás mellett viszont nincs ideje elég diákot találni és tanítani. Te hogyan oldottad meg ezt a problémát?
Őszintén bevallom, hogy ez bennem is nagy félelmet keltett az elején. Többször elgondolkoztam, hogy megéri-e a biztos jövedelmet nyújtó állást feladni egy olyan vállalkozásért, aminek bizonytalan a jövőbeni kimenetele, hiszen az a tény, hogy a magam ura vagyok együtt jár egy igen komoly felelősségtudattal és mint minden más, az is rajtam múlik, hogy mennyire tudom kvázi a hobbimat egy jól jövedelmező vállalkozássá fejleszteni. Bennem azonban erősebb volt az az érzés, hogy gyökeresen szeretném megváltoztatni a munkámat és ezáltal az életemet is, így kockázatot vállalva, de belevágtam az elején kis félsszel és lesz, ami lesz alapon. Ezen a ponton azonban szeretnék itt is köszönetet mondani a szüleimnek, akik anyagilag támogattak és a mai napig támogatnak, egy vállalkozás elindításában és fenntartásában. Bevallom, hogy enélkül nem tudtam volna elindulni és ezért örökké hálás leszek nekik. Ennek ellenére egyáltalán nem bántam meg, hogy kockáztattam és minden valószínűség szerint akkor is bevállaltam volna, ha nem kaptam volna anyagi támogatást.
Online vagy személyesen tartod az órákat? Miért?
Kezdetben vállaltam személyes órákat, illetve az egyetemi tanulmányaim során csak személyes óráim voltak, volt, hogy házhoz is mentem. Akkoriban még nem volt ennyire elterjedt az online oktatás. A vállalkozásom elindítása előtt részt vettem egy, kizárólag online oktatással foglalkozó workshop-on az AHA inspirációs műhely jóvoltából és ez indított el az online tanítás izgalmas útján. Ott rengeteg hasznos információt kaptam már tapasztalt, online oktatással foglalkozó tanároktól és azóta az online oktatást részesítem előnyben. Kezdetben jobban kompromisszumképes voltam a személyes órákat illetően, volt, hogy elmentem egy közösen megbeszélt helyre is órát tartani, de az egyre szaporodó online órák mellett nem volt már annyi időm, amennyit például az utazgatás vesz igénybe egy személyes óránál. Ennek okán ma már gyakorlatilag csak online tanítok, illetve személyes oktatást csak és kizárólag egyéni helyszínen tartok.
Amennyiben online is tanítasz: mit tapasztalsz, elfogadottabbá vált a diákok körében ez az oktatási forma az előző évekhez képest vagy továbbra is sokan tartanak tőle?
Tapasztalataim azt mutatják, hogy egyre nyitottabbak a diákok az online oktatásra. Több olyan diákom van, akikkel személyesen kezdtük a tanulást és „rábeszéltem”őket arra, hogy tartsunk egy skype-os próbaórát, mert én nem látok nagy különbséget a két tanítási forma között. Ebbe mindenki beleegyezett eddig és ha nem tetszik/tetszett nekik, akkor természetesen folytatjuk/folytattuk személyesen. Nekem azért is nagyon fontos, hogy tudjak az alapvetően személyes órát vevő tanítványokkal online is kapcsolatban maradni, mert vannak időszakok, amikor kisebb időre hazautazom, de ugyanúgy dolgozom és ebben az esetben csak online tudjuk folytatni és így elkerülhető az is, hogy két-három hétig elmaradjon emiatt az óra. A visszajelzés szerencsére minden jelenlegi dákom részéről pozitív volt és nem egy személyes diákommal véglegesen áttértünk az online oktatásra, hiszen belátták, hogy sokkal kényelmesebb számukra is, amikor a napi munka után még nem kell eljönniük hozzám, hanem hazamennek, bekapcsolják a gépet és kezdhetünk is. Természetesen volt olyan is, aki már előre kikötötte, hogy csak személyes órát hajlandó venni. Ebben az esetben a fent említett okok miatt nem vállalom a közös munkát. A külföldön élő magyarok számára azonban ez egy nagyon jó lehetőség, véleményem szerint ők a legnyitottabbak már csak a távolság miatt is, de a magyarországi diákok többsége is szimpatizál az online tanulással.
Melyek a legnagyobb nehézségek, amelyekkel szembe kell néznie annak, aki ezt életformát választja?
Ahogy korábban említettem is, az a fajta szabadság, ami egy ilyen életformával jár, ugyanakkor egy hatalmas felelősség is. Számomra a legnagyobb nehézségek közé tartozik az, hogy az órákat személyre szabom és ez extra felkészülést igényel tőlem, főleg ha teljes létszámmal dolgozom. Igyekszem mindenkinek az érdeklődési körének megfelelő szövegekkel dolgozni, kreatív szótanulási módszereket kidolgozni, mindenkinek az egyéni ritmusához alkalmazkodni és ez sok erőfeszítést, valamint energiát igényel tőlem is. Ehhez kapcsolódó nehézség az is, hogy megszabjam azt az ideális diákmennyiséget, amit még elbírok. Ez az életforma nem jár fix fizetéssel, annyit keresel, amennyi diákod/munkád van. Az én esetemben ennek az volt a hátulütője, hogy könnyen túlvállaltam magam és kezdtem kissé belefásulni az oktatásba, ami önmagában egy nagyon kemény szellemi munka is egyben és volt olyan időszak, amikor nagyon sok emberrel dolgoztam együtt, hogy azt éreztem, rengeteg energiát vesz el tőlem és nem pedig feltölt. Számomra nagyon nehéz volt megtalálni azt az ideális diákszámot, amikor átélem még azt az örömöt, amit egy ilyen életformának nyújtania kellene,valamint feltölt és nem a pénzhajhászás a cél. Sok-sok hónapnak kellett eltelnie, mire ezt sikerült felismernem és úgy érzem jelenleg sikerült eltalálnom, hogy mennyit vállaljak úgy, hogy az a megélhetésemet is biztosítja és nem is vesz el tőlem annyi energiát. Másik nagy nehézséget pedig egy vállalkozás vezetésében látom adminisztráció szempontjából. Itt nincs egy HR csapat, aki a bérszámfejtést végzi, magam végzem a számlakiállítást, a befizetett órák adminisztrációját. A heti zárást pedig sokszor csak hétvégén van időm megcsinálni, ami így a szabadidőmből vesz el. Egy saját vállalkozásnak ettől az oldalától tartottam legjobban az elején, de szerencsére hamar bele lehet tanulni.
Valamint ez a fajta munka azért eléggé elszigeteli az embert, hiszen saját otthonából végzi, nincsenek kvázi kollégái. Én ezt azzal kompenzálom, hogy igyekszem a diákjaimmal baráti viszonyt kialakítani, számomra nagyon fontos a közös hang, így nem érzem azt a hiányt, amit egy irodában a kollégák mellett nem érez az ember.
Mi az, amit a legjobban szeretsz benne?
Azt, hogy emberekkel foglalkozhatok és rávezethetem őket arra, hogy a nyelvtanulás milyen jó móka is lehet. Igaz, hogy nehéz, de nagyon szeretek órát egyénre szabni, a diákjaimmal nemcsak tanár-diák kapcsolat van köztünk, hanem baráti is egyben és ahogy egyre jobban megismerem őket, egyre jobban rá tudok hangolódni a tanulási ritmusukra és folyton azon töröm a fejem, hogy milyen hozzájuk illő feladatokat találhatok ki nekik. Így a hiányolt kreativitásomat is megélhetem és úgy érzem van érzékem az emberekhez, jól tudok bánni velük és az empatikus készség nagyon fontos egy szimpla nyelvóra esetében is. Egyik legszebb bók, amit kaptam, a következő volt: „Anita úgy érzem, mintha a tanárom mellett a pszichológusom is lennél és duplán jól járok az órádon, mert tanultam új dolgokat az adott nyelvről és önmagamról is“. Továbbá nagyon örülök, ha egy diákom sikerélményeket ér el, az egészen apróktól kezdve. Mivel szívből csinálom azt, amit csinálok, nekem ezek a pozitív visszajelzések azok, amik felhőtlen örömmel töltenek el.
Nagy nyelvek esetén valószínűleg könnyebb viszonylag rövid idő alatt elég diákot találni ahhoz, hogy ebből éljen valaki. Kis nyelveknél ezt hogyan látod?
Én angol és német mellett hollandot tanítok, ami egy kis nyelvnek számít. Azonban, amikor meghirdettem, minden várakozásomat felülmúlta a nyelv iránti kereslet. Jelenleg a holland a vezető nyelvem és teljesen háttérbe szorította az angolt és a németet együttvéve. Kis nyelvek esetében jó esély van arra, hogy kevesen oktatják az adott nyelvet, hiszen angolt és németet oktatókkal Dunát lehetne rekeszteni. Az én esetemben is ez történt. Viszonylag kevés hollandot oktató nyelviskola/tanár van, azonban meglehetősen sok magyar él holland nyelvterületen, akiknek pedig a kinti nyelvtanfolyam mellett egyre nagyobb igényük van egy magyar anyanyelvű tanár segítségére is. Engem is ebből az okból kifolyólag keresnek meg a legtöbben. Tehát összességében úgy gondolom, hogy a kis/különleges nyelv lehet a piaci rés. Az én esetemben legalábbis ez maximálisan beigazolódott.
Tapasztalataid szerint melyek a legjobb eszközök, lehetőségek arra, hogy egy magántanár diákokat találjon? Te hogyan keresel, illetve találsz diákokat?
Én a közösségi médiában láttam és látom a mai napig a legnagyobb lehetőséget. A kezdetektől fogva üzemeltetem szakmai facebook oldalamat, melyet saját készítésű tananyagokkal vagy egyéb, nyelvekkel kapcsolatos érdekességgel töltök fel és a bejegyzéseket megosztom különböző nyelvtanuló csoportokban is. Én ennek a módszernek viszonylag sok diákomat köszönhetem és az oldalamat is szerencsére sokan követik. Ehhez viszont az oldalon rendszeresen aktívnak kell lenni, hogy a ‚közönséged’ figyelmét fenn tudd tartani. Ezenkívül hirdettem magam különböző tanárközvetítő oldalakon is: skypesuli, tutimagántanár. Ott is sokan megtaláltak, de én a közösségi oldal erejét többre tartom. Valamint egy idő után a diákjaim elkezdtek ajánlani másoknak is vagy családtagjaiknak is, ami nagyon jóleső visszajelzés volt a munkámat illetően.
Van valamilyen, nyelvhez köthető passzív jövedelmed? (pl. könyv, e-könyv, online tanfolyam)
Jelenleg nincs, de nagyon érdekel a nyelvoktatás pszichológiai oldala is, egyfajta nyelvi coaching oldalról. Ehhez kapcsolódó blogot is vezetek, melyet a szakmai oldalamon teszek közzé, de bevételem még nem származott belőle és egyelőre nem is bevételi forrásként tekintek rá, egyszerűen megosztom a saját nyelvtanulói/oktatói tapasztalataimat segítségképpen. A blogot azonban szeretném folyamatosan új tartalommal bővíteni és a későbbiekben könyv formájában is kiadatni. Korábban együttműködtem nyelviskolákkal is vagy elvállaltam fordítási megbízásokat is, de egy ideje már csak az óratartás az egyetlen bevételi forrásom.
Van weboldalad vagy blogod?
Szakmai Facebook oldalam van, melyet NyelvtAnita név alatt lehet megtalálni. Ahogy említettem, a közösségi média erejét nagyra becsülöm és az oldalamon rendszeresen teszek közzé saját magam által gyártott tananyagokat, illetve egyéb, a nyelvekkel kapcsolatos információkat/érdekességeket. Az én munkámra nagyon pozitív hatással volt/van, nem mellesleg nem egy diákomat köszönhetem az oldalnak. Blogom bejegyzéseit is a szakmai oldalamon teszem közzé.
Mit tanácsolnál annak, aki most gondolkodik azon, hogy főállású magántanár legyen?
Amennyiben valaki úgy gondolja, hogy ez számára a megfelelő munka, sőt mi több, az álommunka, akkor ne habozzon és vágjon bele! Minden kezdet nehéz, ez itt is érvényesül, de megéri és kifizetődik. Viszont azt is tanácsolom, hogy aki belevág és elkezdi, az teljes szívvel tegye, mert vagy így érdemes csinálni vagy sehogy. A közösségi médiában rengeteg olyan fórum/csoport van, ahol a magántanárok megosztják egymás között a tapasztalataikat vagy éppen segítséget kérnek egymástól. Ehhez kapcsolódva nagyon fontos a szakmai kapcsolatépítés, fontos minél több kollégával megismerkedni, mert sosem tudhatjuk, hogy ki segíthet nekünk a későbbiekben vagy mi kinek tudunk segíteni a tapasztalatainkkal. Egy szó mint száz: Legyél bátor, bízz magadban és akkor nem érhet kudarc!
