Magántanításból élő nyelvtanárokkal készített legújabb interjúm Tóth Kata angol- és spanyoltanárral készült:
Mióta élsz magántanításból? Kizárólag ebből élsz, vagy mellette foglalkozol mással is?
Körülbelül 15 éve csak magánúton oktatok nyelveket. Előtte középiskolában dolgoztam, egyetemen óraadóként, illetve nyelviskolában. A nyelvoktatás a fő profilom, bár mellette foglalkozom fordításokkal is.
Miért döntöttél úgy, hogy magántanításból szeretnél élni?
Elsősorban azért választottam a nyelvoktatás e formáját, mert sokkal szabadabb vagyok. Ez vonatkozik az időbeosztásomra is, valamint a tananyag, a tankönyv, a módszer kiválasztására is. Persze, ez a fajta szabadság nem azt jelenti, hogy kevesebb órát tartok egy héten annál, mintha iskolai keretek között oktatnék, sőt! Mégis, csak magával az oktatással kell foglalkoznom, és teljes erőbedobással koncentrálhatok arra, hogy az előttem ülő tanítvány nyelvi igényeihez igazodva megtaláljam a leghatékonyabb módszert.
Gyakori probléma, hogy valaki nem meri otthagyni a főállását, amíg nincs elég diákja, főállás mellett viszont nincs ideje elég diákot találni és tanítani. Te hogyan oldottad meg ezt a problémát?
Bizony be kell vállalni az átmeneti idővel járó negatívumokat. Én annak idején úgy oldottam meg, hogy a tanfolyamok mellett egyre több diákot vállaltam be, és ahogy fokozatosan nőtt a magánóráim száma, úgy építettem le a tanfolyamozást. Ha valaki iskolában tanít, érdemes a nyári szünetre ütemezni a váltást, felkészülni rá már előtte évben – ami sokszor valóban többletórával jár délutánonként, esténként, akár hétvégén is -, és az új diákok felé jelezni kell, hogy pl. nyár közepétől vagy szeptembertől tudja vállalni őket.
Online vagy személyesen tartod az órákat? Miért?
Személyesen tartom az órákat. Egyrészt azért, mert nem próbáltam még ki az online oktatást, másrészt azért, mert hiszek a szó szerinti face-to-face oktatás és az oktató impulzív személyes jelenlétének erejében. Ha ott ül előttem a tanítvány, olyan hatása van a magánórának, mintha – akár egy kávé melletti – kötetlen beszélgetésnek lenne részese. Természetesen, ez a „kötetlen beszélgetés” a háttérben alaposan előkészített, felépített munkafolyamatot takar, ami a nyelvtanulás céljától függően azzal is jár, hogy sok otthoni feladatokat is kap a diák.
Melyek a legnagyobb nehézségek, amelyekkel szembe kell néznie annak, aki ezt életformát választja?
Ha valaki magántanárként akar működni, számos nehézséggel is szembe kell nézni. Fel kell készülni arra, hogy ennek milyen hivatalos anyagi vonzatai vannak, de ez azért kiszámítható tényező. Viszont itt is, mint sok más hivatásnál, az emberi tényező a leggyengébb láncszem. Sokszor nem olyan „hálásak” a tanítványok, mint amit jó esetben a tanár lelkiismeretes felkészülése, pontos ottléte és magas szintű kompetenciája megérdemelne. Mivel a magánóra is egyfajta szolgáltatás, sokan úgy gondolják, le lehet az utolsó pillanatban mondani, esetleg nem is szólnak, hogy nem tudnak jönni, vagy nem készülnek olyan intenzíven, ahogy azt pl. egy tétre menő nyelvvizsga-felkészülésnél elvárható lenne. Kényes határvonalon lépkedünk, mi magántanárok – egyrészt meg kell határozni már az elején az elvárásokat, másrészt olyan kapcsolatot kell kialakítani a diákkal, hogy szívesen jöjjön, legyen hozzá kedve. Ha ez nincs meg, már lépnek is tovább…
Mi az, amit a legjobban szeretsz benne?
Szeretem, hogy szabadon dönthetem el, mikor, mennyit és kit akarok tanítani. Szeretem, hogy teljes mértékben egyénre szabottan építhetem fel a megtanítandó anyagot Változatos ezáltal a nap, hiszen minden óra más és más. Szeretem, hogy legtöbbször baráti viszonyt tudok kialakítani a tanítványaimmal, sokszor szinte a pszichológus szerepét is betöltöm egy-egy nyelvórán Szeretem, hogy ha már oktatásról beszélünk, a magánórák arról szólnak, hogy csakis kizárólag a tanulással és a tanítással foglalkozhatunk, nincs adminisztráció, naplóírás, osztályfőnöki teendők, értekezlet-hegyek, stb., hogy csak néhány „mellékes” dolgot említsek, amelyeket az iskolában oktató tanároknak végezniük kell.
Nagy nyelvek esetén valószínűleg könnyebb viszonylag rövid idő alatt elég diákot találni ahhoz, hogy ebből éljen valaki. Kisnyelveknél ezt hogyan látod?
Kisnyelveknél valóban nehezebb és hosszabb ideig tart kialakítani azt a mennyiségű diákkört, akikkel teljes munkaidőben tud az ember foglalkozni. Szerencsés párosítás, ha a kisnyelv mellett van egy nagy nyelv is, és a két nyelv oktatása együtt tölti ki a heti munkaidőt.
Tapasztalataid szerint melyek a legjobb eszközök, lehetőségek arra, hogy egy magántanár diákokat találjon? Te hogyan keresel, illetve találsz diákokat?
Amikor tizenöt évvel ezelőtt belevágtam a magántanárkodásba, még nem igazán volt más módszer a diákszerzésre, csak az, hogy úgymond szájról-szájra adták át egymásnak a diákok a nevemet, és valaki valakire hivatkozva kerestek meg. Ez azóta is így működik.
Mit tanácsolnál annak, aki most gondolkodik azon, hogy főállású magántanár legyen?
Rugalmasság, precizitás, következetesség, maximalizmus. Ezek a legszükségesebb jellemzők, amelyekkel rendelkezni kell. Fel kell készülni átmeneti időszakokra (iskolai szünetek, nyaralások, netán egy betegség), amelyek során kevesebb órát tud az ember vállalni, hiszen ezeknek nyilván megvannak az anyagi értelemben vett hátrányai.
