Ezen héten a Mikó Nóra spanyoltanárral készült interjút olvashatjátok a blogon:
Mióta élsz magántanításból? Kizárólag ebből élsz, vagy mellette foglalkozol mással is?
Mikó Nóra vagyok, az ELTE spanyol szakán végeztem 2007-ben, már az egyetem alatt is foglalkoztam oktatással, számomra elég egyenes volt az út a tanárság felé, mert mindig is ezt akartam csinálni. Van tapasztalatom más területen is, de alapvetően mindig is a tanítás tette teljessé az életemet.
Miért döntöttél úgy, hogy magántanításból szeretnél élni?
Eleinte nyelviskoláknak dolgoztam, de ott elég kötöttnek éreztem a módszereket, a haladási ütemet, nem igazán volt differenciálás, nagy látszámú csoportokat pedig nem is szívesen vállaltam. Nekem valahogy mindig a szemtől-szemben tanítás vagy a páros diákok oktatása ment jól. Könnyen ráhangolódok a másikra, ráérzek mi lesz a jó módszer a hatékony fejlesztésre és ezt csoportnál nem tudtam alkalmazni. Ezért választottam inkább a saját utamat és lettem magántanár, saját időbeosztással és rugalmas munkaidővel.
Gyakori probléma, hogy valaki nem meri otthagyni a főállását, amíg nincs elég diákja, főállás mellett viszont nincs ideje elég diákot találni és tanítani. Te hogyan oldottad meg ezt a problémát?
Mivel már az egyetemi tanulmányok alatt elkezdtem tanítani, lassan elterjedt a hírem is, szerencsére a jó hírem, nem is nagyon hirdettem az elején, aztán amikor egyik nyáron elapadtak a diákok, akkor éreztem, hogy ezt nem szabad a véletlenre bízni. Érdemes az elején talán mint mellékállásként tekinteni rá, aztán ha jól csinálja az ember, úgyis beindul.
Online vagy személyesen tartod az órákat? Miért?
Mindkettő működik nálam, általában a diák kérésére tartom online, illetve a távolság vagy a kényelem miatt. A személyes órák azért tényleg személyesebbek, más amikor előttem van a diák, látom az arcmimikát, testbeszédet… de nyilván az online órának is számtalan előnye van. Az online órákat egyre inkább preferálom én is egyébként, kamera nélkül is tartok és abszolút működik így is a dolog.
Amennyiben online is tanítasz: mit tapasztalasz, elfogadabbá vált a diákok körében ez az oktatási forma az előző évekhez képest vagy továbbra is sokan tartanak tőle?
Van olyan diákom, aki talán az életkora miatt, 65 éves, nem igazán szeretné ezt az online formát, ő ragaszkodik a hagyományos módszerhez. Ez érthető. Erre persze van ellenpélda is, 22 évesen nem szeretne online tanulni, mert saját bevallása szerint akkor csak nyomkodná a gépet óra alatt és nem rám figyelne… Időnként azt érzem, hogy egyes diákoknak kell az, hogy időt szánjon rá, amig ideutazik hozzám, ezalatt felkészül, mint egy szeánszra. A személyes órákon a szigorúan vett tananyag mellett is sok egyéb téma előkerül, így a diákok egyfajta kikapcsolásként élik meg a nyelvórákat a napi rutinból. Beszélgetőpartner, barátnő, sőt pszichológus is vagyok az óráimon, épp ami kell.
Melyek a legnagyobb nehézségek, amelyekkel szembe kell néznie annak, aki ezt életformát választja?
Az előnye a hátrány is, vagyis a rugalmas munkaidő, amit néha a diákok óravariálása tesz még színesebbé. Van, amikor számítasz bizonyos számú órára, de aztán a végén betegség vagy egyéb okból mégsem lesz így. Ezek ellen lehet tenni, pl. már a tanfolyam előtt szigorúan lefektetni a lemondási szabályokat. Másik nehézség, hogy a nyelvtanár magányos farkas, persze fórumokon, kollégákkal lehet eszmét cserélni, de mégis más, mint egy klasszikus munkahely. Akinek ez fontos, annak furcsa lehet, hogy mindenben magára van utalva.
Mi az, amit a legjobban szeretsz benne?
Kiszámíthatóság kevésbé jellemzi, de én így szeretem, nekem ettől olyan izgalmas, mert hiszen nincs két egyforma napom, két egyforma órám, a nyelv egy, de annyiféleképpen jelenik meg, ahány tanulóm van. Ezért nem tudom megunni, mert mindig más a cél, más a befogadó és más a haladási ütem.
Nagy nyelvek esetén valószínűleg könnyebb viszonylag rövid idő alatt elég diákot találni ahhoz, hogy ebből éljen valaki. Kisnyelveknél ezt hogyan látod?
Én spanyol nyelvet tanítok, ami szerencsére kinőtt a kisnyelv státuszból és mára már nagyon divatos, tipikusan az angol után a második idegen nyelv szokott lenni a tanulóknál. Az még szerencsé eset, ha valakinek van egy nagy és egy kisnyelv is a tarsolyában, akkor biztosított igazán a tanulói létszám.
Tapasztalataid szerint melyek a legjobb eszközök, lehetőségek arra, hogy egy magántanár diákokat találjon? Te hogyan keresel, illetve találsz diákokat?
A helyi közösségi oldalakat használom a szolgáltatásom megismertetéséhez, illetve a klasszikus magántanár-kereső oldalakat is. Megfigyeltem, hogy az emberek nagyon kényelmesek, nem szeretnek sokat utazni egy óráért, ami persze érthető, így leginkább a saját kerületemből vagy a környező településekről vannak diákjaim, ahol élek. Itt már ismernek, többen adják tovább a nevemet.
Van valamilyen, nyelvhez köthető passzív jövedelmed? (pl. könyv, e-könyv, online tanfolyam)
Nincsen ilyen jövedelmem, de érdekelnek a lehetőségek, ezeket majd a jövőben fogom felkutatni.
Van weboldalad vagy blogod?
Nincsen ez sem, de hasznosnak találom és érdekel ez a lehetőség is.
Mit tanácsolnál annak, aki most gondolkodik azon, hogy főállású magántanár legyen?
Ha valaki úgy érzi, erre született és élvezi egy nyelv átadását másoknak, akkor vágjon bele. Türelem, kitartás és lelkesedés, engem ezek hajtanak. Az elején minden új lesz, ki kell tapasztalnia az órákat, a diákokat, de türelemmel, sok tapasztalattal mindig egyre könnyebb lesz az óra megszerkesztése, és a tanulói igényt figyelembe véve válhat majd profi tanárrá, akihez örömmel érkeznek a diákok és akinél az órák ha be is fejeződnek, megmaradhatnak ismeretségek, barátságok és jó kapcsolatok is a jövőre nézve.
