Az árazás a kezdő (és nem csak kezdő) vállalkozók számára gyakran jelent problémát. Ha most kezdesz magántanárként tevékenykedni nehéz lehet eldönteni, hogy mennyit is kérj, mennyit kérhetsz egyáltalán egy óráért.
Hány percesek lesznek az óráid?
Először is, azt kell eldöntened, hogy hány perces órákat fogsz tartani. Az órák hossza 45, 60 vagy 90 perc szokott lenni. Szerintem a 45 perc nagyon kevés, szinte még el sem kezdődött, és már vége is. Ha nem gyerekeket tanítasz, a 60 perc teljes mértékben elfogadható. Egy felnőtt tud ennyi ideig figyelni. (Valójában állítólag 16-18 percig tudunk koncentrálni anélkül, hogy lankadni kezdene a figyelmünk, de ezzel az információval az óra hosszát illetően most nem tudunk mit kezdeni.)
Ami a haladást illeti, ha heti két órája lesz a diáknak, a 60 perces óra szerintem megfelelő választás. Hosszabb óra esetén egyrészt elfárad a diák, másrészt túl sok lehet az új információ. Ez persze függ a diák nyelvtudásától, attól, hogy milyen könnyen megy neki a nyelvtanulás stb. Heti egy óra esetén viszont érdemes lehet elgondolkodni a 90 perces időtartamon. Heti egy óra szerintem nem elegendő a megfelelő haladáshoz, de ha a diáknak nincs többre ideje, akkor legalább legyen kicsit hosszabb.
Mindenképp hasznos, mert előbb-utóbb szükséged lesz rá, ha 60 perces és 90 perces órára is van óradíjad. Itt kétféle lehetőséged van:
– a 90 perces óra lehet valamivel olcsóbb a 60 percesnél, ha ezt indokoltnak látod. Nem feltétlenül kell így lennie. Akkor érdemes ilyen árképzést választanod, ha fontos, hogy minél több bevételed legyen, és sok kicsi is számít. Ugyanis, ha a 90 perces óra nem sokkal drágább, mint a 60 perces, akkor nagyobb eséllyel tudod meggyőzni a diákot a hosszabb óráról, így valamivel nagyobb lesz a bevételed, mint ha 60 perces órát tartanál.
– számolhatsz 30 percben, így a 90 perces órád ára arányos lesz a 60 percessel. Ha a 60 perces órád 2200 forintba kerül, akkor 30 perc 1100 forint, 90 perc pedig 3300. Nekem olyan diákom is volt már, aki különböző műszakokban dolgozott, és ettől függően váltakozott az óráknak nem csak az időpontja, de a hossza is. Ilyen esetben könnyebb a 30 perces módszerrel kiszámolni a fizetendő összeget.
Honnan tudhatod, hogy mennyit kérhetsz egy óráért?
Ahogyan más szakmákban is, ez a végzettségedtől és a tapasztalataidtól függ. Azaz, ha nincs nyelvtanári végzettséged vagy nyelvszakos diák vagy, tehát még nincs nyelvtanári diplomád, valószínűleg nem kérhetsz annyit, mint egy diplomás nyelvtanár. Azért valószínűleg, mert ha diplomád ugyan nincs, de megvan a szükséges nyelv- és szaktudásod, mert van mondjuk 10 éves nyelvtanítási tapasztalatod, és a visszajelzések alapján a diákjaid jó tanárnak tartanak, akkor kérhetsz annyit, amennyit egy diplomás tanár. Az ugyanis, hogy valakinek diplomája van, sajnos nem garancia arra, hogy ért is a szakmájához. Ahogyan a diploma hiánya sem jelenti azt, hogy az illető biztosan nem ért ahhoz, amit csinál.
Nézd meg a különböző tanáradatbázisokat és a Facebookos tanárkereső csoportokat. Nem csak a más tanárok által megállapított árakat láthatod, hanem azt is megtudhatod, hogy az illető tanárnak milyen, mennyi tapasztalata van, diplomás-e stb. Ezek az információk általában szerepelnek a bemutatkozásban vagy hirdetésben. Ezzel a módszerrel megtudhatod, hogy más, hozzád hasonló tanárok mennyit kérnek az óráikért.
Az áraid meghatározásakor azt is figyelembe kell venned, hogy mennyit szeretnél keresni, mennyi pénzre van szükséged a célod megvalósításához. (Erről itt írtam bővebben.) Nem mindegy, hogy nyelvtanításból szeretnél megélni, hogy ehhez mennyi pénzre van szükséged vagy, hogy esetleg másodállásban vállalsz oktatást.
Ne felejts el a kollégáidra is gondolni: ne nyomd le az árakat! Ne vállalj órát az átlagos áraknál sokkal kisebb összegért. Hosszú távon neked sem éri meg, mert nagyon sokat kell dolgoznod a hónap végére szükséges bevételért. A célod nem az, hogy sokat dolgozz, hanem, hogy megkeresd a számodra szükséges pénzt. Ne légy a saját ellenséged.
Egy marketing témájú cikkben olvastam a „happy price” fogalmáról és nagyon tetszik a gondolat: ez az az ár, amelynek hallatán nem arra gondolsz, hogy „jajj, már megint egy ügyfél, ennyiért felkelni sincs kedvem, de muszáj”. Ez az az ár, aminél már nem azt érzed, hogy túl kevés pénzért vagy kénytelen dolgozni, hanem egy kényelmes, elfogadható összeg. Persze előfordulhat, hogy ezt az összeget viszont nem hajlandó megfizetni a piac, mert túl magas (még, ha egyébként nem is túlzó, de az embereknek nincs pénzük stb.). Igyekezz megtalálni azt az összeget, ami a legközelebb áll a te „happy price”-edhez, és a piac még hajlandó megfizetni. Ezzel a módszerrel könnyebb elkerülnöd azt is, hogy lenyomd az árakat, mert kevés pénzért biztos nem szeretnél dolgozni.
