A magántanári óradíjakról

Mekkora a legkisebb elfogadható óradíj?A magántanárok két dologra szoktak panaszkodni a magánórák óradíjaival kapcsolatban: hogy miért ilyen alacsonyak és, hogy miért vannak olyan tanárok, akik még ezekhez az árakhoz képest is alulárazzák az óráikat.
Arról már írtam, hogy miért alacsonyabb egy magántanár óradíja egy műkörmösénél. Most nézzük meg, mi az oka annak, hogy némely magántanárok alulárazzák a szolgáltatásaikat, és ez miért nem jó senkinek.

Miért árazzák alul az óráikat egyes magántanárok?

– gyakran attól fél a tanár, hogy ha a nem adja elég olcsón az órát, akkor emiatt máshoz mennek a diákok, olyanhoz, aki olcsóbb nála, neki pedig egyáltalán nem lesz diákja, vagy nem annyi, ahányra szüksége van a megélhetéséhez.
Véleményem szerint ez a fejlődési útvonal minden szakmánál létezik: eleinte kevesebbért dolgozik az ember, majd idővel megteheti, hogy magasabb óradíjat kérjen. Aki pedig akkor kezdő, az olcsóbb, és így tovább.

– kezdőknél, de nem csak kezdőknél, szerepet játszhat az önbizalomhiány is

– szociális érzékenysége miatt “lehúzásként” éli meg a magasabb óradíjat, hiszen lehetnek olyan diákok, akik nem tudják vagy csak nehezen tudják kifizetni a piaci árat

– előfordulhat, hogy a tanár nem vállalkozóként folytatja a tevékenységét, azaz, nem adózik, nem kell fenntartania egy vállalkozást, ezért alacsonyabb óradíjon is megéri neki dolgozni

Amikor magántanárként azt látjuk, hogy egy kolléga alacsony(abb) áron ad órát, valójában nem tudhatjuk, milyen élethelyzetben van. A kezdő vagy az, akinek sürgősen kell a bevétel, minden szakmában olcsóbban dolgozik, mint a tapasztalt vagy jobb anyagi helyzetben lévő szakember. Amit látunk, az egy pillanatkép. Nem mindenki tart ugyanott az úton. Mindig lesznek olcsóbb, átlagos és magas óradíjat kérő tanárok.

Az azonban fontos, hogy az alacsony árat kérők se süllyedjenek egy szint alá. Az ugyanis nem csak rájuk nézve káros, még ha ennek nincsenek is tudatában, de a többi magántanár, sőt könnyen lehet, hogy még a diák számára is.

Miért baj, ha egy magántanár áron alul kínálja a szolgáltatását?

– az ilyen óradíj nem jó a tanárnak sem, hiszen jóval többet is kereshetne ugyanannyi munkával. Több munkával pedig többet

– az alacsony óradíj általában problémás diákokat vonz (nem tanulási nehézségekre gondolok, hanem a viselkedésre pl. folyton lemondja az órát, nem tanul stb.)

– rossz fényt vet a tanárra: lehet bármilyen jó a tanár, az átlagnál jóval alacsonyabb óradíj mégis azt sugallja, hogy olcsó húsnak híg a leve

– nem lesz attól kevesebb diákja, hogy reális, átlagos árakon dolgozik. Ha kevesebb is lesz, magasabb óradíjjal ugyanannyit keres, de kevesebb órával.

– a piaci ár nem lehúzás. A tanárnak is meg kell élnie. Egy-egy esetben bármikor megteheti a tanár, hogy egy adott diáktól méltányosságból kisebb óradíjat kér, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek olcsón adjon órát.- azon túl, hogy saját magát, a tudását, a diplomáját degradálja, a többiek piacát is rontja, hiszen lenyomja az órakat. Ezzel valójában nem csak mások, de a saját jövőbeni piacának, lehetőségeinek is árt.

– ha a diákok megszokják, hogy ő olcsó, sokkal nehezebben tud majd árat emelni, amikor már szeretne

– nem valószínű, hogy az olcsón dolgozó magántanár elégedett a saját óradíjával, hiszen valamilyen külső vagy belső, vélt vagy valós kényszerből határozza meg alacsonyan a szolgáltatása árát. Nehéz úgy lelkesen tanítani, készülni az

– az ilyen óradíj nem jó a tanárnak sem, hiszen jóval többet is kereshetne ugyanannyi munkával. Több munkával pedig többet.

– az alacsony óradíj általában problémás diákokat vonz (nem tanulási nehézségekre gondolok, hanem a viselkedésre pl. folyton lemondja az órát, nem tanul stb.)

– rossz fényt vet a tanárra: lehet bármilyen jó a tanár, az átlagnál jóval alacsonyabb óradíj mégis azt sugallja, hogy olcsó húsnak híg a leve

– nem lesz attól kevesebb diákja, hogy reális, átlagos árakon dolgozik. Ha kevesebb is lesz, magasabb óradíjjal ugyanannyit keres, de kevesebb órával.

– a piaci ár nem lehúzás. A tanárnak is meg kell élnie. Egy-egy esetben bármikor megteheti a tanár, hogy egy adott diáktól méltányosságból kisebb óradíjat kér, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek olcsón adjon órát.- azon túl, hogy saját magát, a tudását, a diplomáját degradálja, a többiek piacát is rontja, hiszen lenyomja az órakat. Ezzel valójában nem csak mások, de a saját jövőbeni piacának, lehetőségeinek is árt.

– ha a diákok megszokják, hogy ő olcsó, sokkal nehezebben tud majd árat emelni, amikor már szeretne

– nem valószínű, hogy az olcsón dolgozó magántanár elégedett a saját óradíjával, hiszen valamilyen külső vagy belső, vélt vagy valós kényszerből határozza meg alacsonyan a szolgáltatása árát. Nehéz úgy lelkesen tanítani, készülni az órákra, hogy közben ő maga is érzi, hogy “alul van fizetve”. Ez pedig végső soron a diáknak sem jó.